A macska a teret nem alapterületben, hanem köbméterben méri. Egy ötven négyzetméteres lakás is bőven elég, ha van benne néhány magas pont, ahonnan az állat áttekintheti a környezetét: szekrény teteje, fali polc, ablakpárkány.
Alakítson ki legalább egy „macskaútvonalat”: három-négy, egymáshoz képest 40–60 centiméterre lévő felület, amelyeken a macska ugrálva végigmehet. Ez a mozgásigény jelentős részét lefedi, és az unatkozásból fakadó bútorkárosítást is csökkenti.
A kaparófát ne a lakás eldugott sarkába tegye: a macska ott karmol, ahol a területét jelöli, vagyis a forgalmas helyeken. Egy stabil, legalább 60 cm magas, szizálkötéllel bevont oszlop a nappaliban többet ér, mint három olcsó darab a folyosón.
Az almostálcából a bevált szabály szerint annyi legyen, ahány macska él a lakásban, plusz egy. Csendes, jól megközelíthető helyre kerüljön, az etetőtáltól és az ivókúttól távol.
Végül gondoljon a biztonságra: az ablakokra és az erkélyre feszítsen macskahálót, a mérgező szobanövényeket (leander, filodendron, liliom) pedig cserélje le. A liliom minden része súlyos veseelégtelenséget okozhat macskáknál — érdemes teljesen kihagyni az otthonból.